RegioCloud Admin · asztali alkalmazás
Mi fejlesztjük, a saját szolgáltatásunkhoz, és minden előfizetésben benne van. Az adminisztrátor gépére települ, és közvetlenül a te szerveredhez csatlakozik — a jelszó soha nem halad át rajtunk.
Könyvtárak, felhasználók és csoportok egyetlen nézetben, a három jogszinttel az oszlopokban. Egy kattintás megváltoztat egy jogot. A csoportsorok kibonthatók a bennük lévő emberekig, megjelölve, kinek van emellett közvetlen megosztása is — ez a csoport → ember lánc más felületeken egyáltalán nem látszik.
Ugyanaz a kérdés, fordítva: egy embertől indulva mihez jut el? A válasz minden könyvtárat egyszer mutat, az utak közti legerősebb joggal, de felsorolja az összes utat — tulajdon, közvetlen megosztás, csoporttagság —, és mindegyik külön elvágható. Öt forrásból áll össze, forrásonként külön hibacsatornával: részleges válasz sosem jelenik meg teljesként.
A mátrix egy könyvtárra válaszol. Az index egy emberre. A térkép az egész szerverre egyszerre — minden megosztás, bárhol is legyen, kinek és milyen joggal.
Egy kattintás három lapot ír ki: a megosztások teljes listáját, a rácsot, és egy lefedettségi lapot, amely megmondja, mikor készült a szkennelés, mire terjed ki, és — tételesen — mi nem sikerült közben. Ez a különbség egy képernyőkép és egy bizonyíték között: aki fél év múlva kinyitja, pontosan tudni fogja, mennyire támaszkodhat rá.
A szerver összes megosztási és feltöltési linkje egyetlen listában: ki hozta létre, mikor, hányszor töltötték le, mikor jár le. Csak a lejártak kapnak színt — egy jövőbeli lejárat semleges információ, nem riasztás. A visszavonás ugyanebből a listából megy.
Verzió, kiadás, felhasználó- és könyvtárszám, felhasznált tárhely a beállítotthoz képest, csatlakozott eszközök. Alattuk a 7, 30 vagy 90 napos grafikonok: a tárhely növekedése, az aktív felhasználók, a fájlműveletek és a forgalom.
Belépés és kilépés
Hanem az, hogy mihez fér még hozzá: a csoportokhoz, amelyekben benne volt, a közvetlenül kapott megosztásokhoz, a könyvtárakhoz, amelyeket birtokolt, a linkekhez, amelyeket létrehozott. Ez rendes esetben négy külön hely és egy fejben tartott lista. Itt egyetlen művelet.
Bármilyen módosítás előtt az alkalmazás mindent összeszed: a csoporttagságokat, a közvetlen megosztásokat, a tulajdonolt könyvtárakat, a nyilvános linkeket. A terv lépésről lépésre kirajzolódik a képernyőn. Ha egy lista nem töltődött be, a terv kimondja, hogy emiatt hiányos lehet — inkább megmondja, mint hogy csendben kevesebbet vonjon vissza, mint amit ígért.
A tulajdonolt könyvtárak nem törlődnek és nem maradnak gazdátlanul: átkerülnek egy fiókhoz, amelyet te jelölsz ki. A csapat munkája pontosan ott marad, ahol volt, csak új tulajdonossal.
A visszavonások egy menetben futnak le, a fiók a végén deaktiválódik. Egy elakadt lépés nem állítja meg a többit, a végén pedig tételes mérleget kapsz: mi sikerült és mi nem. Minden bekerül a Szerver fül naplójába, amely az alkalmazásból nem törölhető.
A megerősítéshez be kell gépelni a fiók azonosítóját — egy ekkora műveletnek nem szabad elférnie egy rossz kattintásban. Új kolléga érkezésekor ugyanez a logika fordítva: kiválasztod a csoportokat, és még a végrehajtás előtt látod, mely könyvtárak jönnek velük.
Minden tömeges művelet előbb kirajzolja a teljes tervét, lépésről lépésre, és csak jóváhagyás után indul. Végrehajtás után a legtöbb módosítás — jogszint módosítása, fiók deaktiválása, adminjog visszavonása, tag eltávolítása — néhány másodpercig visszavonható a Visszavonás gombbal. A törlések előre megmondják, mibe kerülnek, néven nevezve.
Eddig a jelvény látszott a listában, a jog megadásához viszont át kellett menni a Seafile webfelületére. Most a gomb ott van a fiók műveletsorában, és új felhasználót rögtön adminisztrátorként is létre lehet hozni. Azon a fiókon, amelyikkel be vagy jelentkezve, a gomb letiltva marad — mindegy, melyik azonosítóddal léptél be, mert az alkalmazás a szervertől kérdezi meg, ki vagy. Magadat nem tudod kizárni.
Ha egynél több Seafile szervert adminisztrálsz — a sajátodat és egy ügyfélét, vagy éleset és tesztet —, a kapcsolati profilok egymás mellett állnak, és az alkalmazás újraindítása nélkül válthatsz köztük. Minden profil az operációs rendszer kulcstartójában őrzi a tokenjét, soha nem konfigurációs fájlban.
Az alkalmazás magától ellenőrzi, van-e új verzió, a háttérben letölti, és a következő indításkor telepíti — egy folyamatban lévő adminisztrációs művelet soha nem szakad meg. A csomagok kriptográfiailag aláírtak, macOS-en ráadásul az Apple által notarizáltak.